Jani a szerelő
Jani szerelő: Cserélni kell, de higgye el, mindenképpen cserélni kell a bukszus-csapágyat tartó kibernetikus félvezető gólyaláb bal körmén a susszel-bergincset!
Mancika: A férjem is mondta már. Csak ő azt gondolta, hogy az a hörgő, levegő után kapkodó hang okozója mégis más. Szerinte nincs köze a bukszus-csapágyhoz.
Jani: Ebbe fogok belehülyülni! Hát ilyeneket! Nem, nem értem. Kérem, ott a diplomám a falon - Misi, ki vitte le a diplomámat a falról? - kérem tisztelettel, ön lebecsüli az én szakértelmemet?
Mancika: Szó se róla, drága mester úr, én csak...
Jani: Nem hisz nekem. Érzem. Ön...
Mancika: Nem én, a férjem...
Jani: Az ön férje...
Mancika: A szeretőm szerint is...
Jani: Na, ezt szeretném hallani: a szeretője ugyan mit mond?
Mancika: Gyere felülről!
Jani: Na itt van! Ő be sem feküdt a kocsi alá! Sajnálta az ingét. Csak úgy felülről belekukkantott és mit látott? Csak a brenga-tengelyen a stikszelést! Mást nem láthatott. Felülről mást nem. De viszont ha alá fekszik...A férje már megnézte alulról?
Mancika: Mostanában már nem. Megunta...
Jani: Jellemző. Kérem szépen, még annyi fáradságot sem vesznek meguknak, hogy alulról alaposan szemügyre vegyék a drukszolt-folcni karalyát ami fölött, ha 13-as kulccsal..
Mancika: Ezt végre értem!
Jani: Mit ért?
Mancika: A 13-as kulcsot.
Jani: Ha a 13-as kulccsal megfogja a hercni-tengely brindungját és határozott mozdu-lattal félrerántja, akkor szépen látható, hogy elkopott a susszel bergincs. Ami nem is csoda. Milyen idős a járgány?
Mancika: Szerdán...nem a jövő csütörtökön lesz két hete, hogy megvettük.
Jani: De az előző tulaj. Látszik, hogy az egy trehány semmirekelő gazember volt, aki azt sem tudta hol van ennek a kocsinak a bukszus-csapágya, arról nem is beszélve hogy időn-ként megslisszelte volna egy kis hígított durszvajszal. Mert ha nem gondozzuk az autót, így járunk mint önök. S azután a szerelő a hibás, a szerelő nem ért hozzá, a szerelő képzelődik...
Mancika: Nem volt előző tulaj. Mi vagyunk az első tulajdonosok. Újjonan vettük a kocsit.
Jani: Igen? És az üzletben mióta áll? Erre tud-e válaszolni? Kérdezte az eladótól, hogy mióta eszi ott a franc a kocsit? S gondolja, hogy bennt állt egész idő alatt az üzletben? Ugyan már, kinnt volt esőben, hóban, fagyban szélben! Láttam én már olyan autót, amit újonnan vettek meg, s azután derült ki, hogy még a kivonuló német hadsereg felejtette ott az udvaron, ezek meg, ezek a pénzéhes gátlástalan kereskedők, mert azok, eladták mint nulla kilóméteres autót egy hiszékeny vevőnek.
Manicka: Tényleg, oda kell figyelni vásárlásnál!
Jani: Bizony ám! Nemcsak a piacon. Azt ugye megérzi, ha nem friss a hal, ha záp a tojás vagy hervadt a zöldhagyma?
Mancika: Hát igen!
Jani: Az autóvásárlásnál sem szabad hinni a kereskedőnek. De nem ám! Meg kell tőle kérdezni, nem kell szégyellősnek lenni, a mellének kell szegezni a kérdést: a drukszolt folcni milyen állapotban van. És ha nem tud válaszolni, akkor gyanús! Fogadni merek, hogy meg sem tudná mutatni, hol van! Hogy a bredli csapágyat ne is mondjam!
Mancika: A férjemet azért nem tudják átejteni. Mert általában a férjem jár autót venni. Én csak akkor ha férjem éppen túl fáradt és alszik. Akkor megteszem neki, hogy elugrok én a sarki üzletbe, veszek egy sportosat vagy lukszus-autót, már amilyen kedvem van...
Jani: És a férje ért a kocsikhoz?
Mancika: Ő igen.
Jani: Ha szabad kérdeznem mivel foglalkozik, ugyan, ha már azt gondolja magáról, hogy ért a kocsikhoz?
Mancika: Ő tervezi az autókhoz azt a...mindég elfelejtem a nevét...
Jani: A strecnis vejnhartot?
Mancika: Nem, azt a gömbölyűt...!
Jani: Ja tudom, a drunkolt láger fittyenője!
Mancika: Nem, hanem a...
Jani: A pregnált gordonon a billenő drözbi?
Mancika: Megvan: a kormányt!
Vissza az abszurd írásokhoz
Vissza a kezdőoldalra