Illatok
Az illatok és a szagok rendkívül fontos asszociatív szerepet játszottak, játszanak életemben. Személyeket, helyeket, szituációkat jegyeztem meg az illatok segítségével, illetve rögződtek valahol a passzív emlékezetemben s előjönnek amikor ugyanazt a szagot illatot megérzem.
Nemcsak a kellemes illatok, a kellemetlen szagok is ugyanolyam asszociatív erővel bírnak. Nem szükségszerű, hogy az illatok csak kellemes, a szagok pedig kellemetlen emlékekre asszociáljanak.
Például a benzingőz, a nagyvárosok szaga. A párizsi utcának számomra pontosan megkülönböztethető szaga van, más mint például Budapestnek vagy tegyük fel Temesvárnak. Ennek egyik magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy milyen autók futnak, vagy éppenséggel araszolnak a párizsi, a budapesti vagy a temesvári utcákon. S a párizsi utca benzingőze, hasonlóan mint a jellegzetes párizsi metrószag kellemes asszociációkat ébreszt. Beleszívok az egyébként egészségtelen párizsi utcaszagba s nyugtázom: Párizsban vagyok. Budapesten más - sokkal kellemetlenebb, fojtóbb, büdösebb - a benzingőz szaga. Feltehetőleg az autóbuszok és a Trabantok, tehát a diesel és a kétütemű motorok kimondottan kellemetlen füstje miatt. Temesváron pedig kimondottan büdös a benzingőz a kétütemű motrok és a Daci-ak (rossz elégés?) benzingőzének jellegzetes szaga miatt.
Egyébként csak az autóbuszok diesel-füstje egy pontosan meghatározható emléket ébreszt bennem, amikor csak megérzem: az Újvidéki autóbusz-állomást, téli késő délutánokat, amikor naponta utaztam Becséről Újvidékre az egyetemre és a nehéz nap után megérkezett az autóbusz, lehetett felszállni és utazni haza. Haza, az otthonba, a meghittségbe. Télen ez a dieselfüst még a hó illatával is keveredett, s ilyenkor még jobban vártam a befutó autóbusz melegét az átfagyottság után.
Minden személynek pontosan meghatározható illata van. Függetlenül attól, hogy cseréli-e az illatokat, amit használ, és függetlenül attól is, hogy több személy is használja ugyanazon ismert, menős illatot. Az érett nőkre jellemző Chanell 5 számomra egy meghatározott személyre és esetre asszociál. Egy olyan nőre, aki "hajlandó volt", s ha Chanell 5-öt érzek a hajlandóság jut eszembe. Az egészen egyszerű és közönséges illatok is meghatározott emlékeket ébresztenek. Így például az alapozó púder illata, amit első szerelmemen éreztem meg, amikor először kifestett, abból az alkalomból, hogy először mentünk el közösen vacsorára. Kellemes emlékek.
A helyiségeket is összeköthetik a hasonló illatok. A párizsi újságírói iskola nagytermében a Rennes utcában a régi épület, többszázados bútor és még öregebb könyvek adtak egy jellegzetes illatot. Hasonló illatot éreztem hasonlóan régi, patinás budapesti könyvtárakban, termekben is.
Az évszakoknak, a hónapoknak is megvannak a jellegzetes illatai. Mindég várom a június végét, ezt az időszakot kedvelem talán legjobban az egész évben. Különösen azért, mert a június vége életem egyik legkedvesebb és legemlékezetesebb, felejthetetlen eseményére emlékeztet, 1970 júniusára. S természetesen a június végi illatot, amely azután áthúzódik július elejére is - pontosan arra az időszakra, amíg 1970-ben megtörtént, ami megtörtént - a hársfavirág illata határozza meg. Különösen, ha még esik egy zápor is, s másnap a zápor után még inkább illatozik a június. Júniushoz tartozik még egy jellegzetes illat, a frissen lekaszált fű, pontosabban a széna illata.
A frissen nyírt fű zöld illata egész tavaszra húzódik, s arra asszociál, amikor tavaszi délelőttökön jártam a foci pályára edzeni. Ez jut eszembe azóta is, amikor frissen kaszált fű illatát érzem.
A május is gazdag illatokban, nem hiába tartják ezt a hónapot az év legszebb hónapjának. Május 1-jére az orgona kivirágzik, majd később az akác, erőteljes illatot ad május végén a bodza.
Április közepén, születésnapomat a virágzó gyümölcsfák illatai teszik meghatározóvá. Otthon Becsén a virágzó körtefa, itt Budapesten a Kapy utcában áprilisban fehér virágba borul és tündököl az almafa az udvarban, de illatozik még a cseresznye fa is a kert végén. S az illatok skáláján az alaphangot adja meg a frissen nőtt fű zöld illata.
A nyár július közepétől megszűnik illatozni, a nagy hőségek elfojtják a friss illatokat. Csak a nyári reggeleken illatozik a liliom a virágoskertben, s különös illata van kint a mezőn a beért búzának. Emlékezetes nyári illatok már a mediterrán növényzethez kötődnek, mert ha csak tehettük augusztusban tengerre utaztunk, utazunk. Ott pedig teljes a bódító mediterrán növényzet pompázása, a leanderek, a fügefák s más növények illatai, melyek a tenger egészséges, sós illatával keverednek s teszik egyedülállóvá a tengeri élvezetet az érzékeinknek.
Az ősznek inkább színei mint illatai gazdagok, s valószínűleg a színek elnyomják az őszi illatokat. De jellegzetes a frissen lehullott levelek illata, például a párizsi platánok alatt sétálva. A novembernek is kellemes illatai vannak, amikor már a köd is áthatja a sárgás, csípős, deres illatokat. A városban pedig a novemberi jellegzetes illat a sült gesztenye nosztalgikusan szomorkás illata.
S az első hó, s egyáltalán a hó illata? Az élesen tiszta téli séta, vagy szánkázás közben amit érzünk? S ha nincs túl nagy mennyiségben - amikor már szmognak nevezzük - kellemes színt ad a téli illatnak a háztetőn pipáló, kemencéből, vagy kályhából érkező, az otthon melegére asszociáló füst szaga is.
Vissza az ötperces írásokhoz
Vissza a kezdőoldalra